„Bocs, félrement!” Kezeld jól a kommunikációs hibákat

Kezeld jól a kommunikációs hibákat

Emlékszem, a víz is kivert, amikor egy céges levelezés során úgy továbbítottam egy emailt, hogy hozzáírtam a nem éppen szalonképes véleményemet és véletlenül a címzettek közé tettem azt is, akitől az eredeti email jött. Visszacsinálni már nem tudtam, és ma már jót nevetek az egészen, de akkoriban nagyon bosszantott ez a baklövés. Elárulom, mit tehetsz ilyenkor, hogy javíts a helyzeten.

Mit tehetsz, ha már elkövetted a hibát?

Aki azt állítja, hogy még nem hibázott az online kommunikációban az vagy hazudik, vagy nagyon rossz a memóriája vagy csak nem vette észre, amikor megtörtént. Általában két lehetőség adódik ilyenkor. Az egyik, hogy mélyen hallgatunk, mintha meg sem történt volna az eset és bízunk abban, hogy a másik fél hamar elfelejti. Ez a változat gyakoribb, de ha fontos a jó hírneved és a kapcsolataid, akkor nem ezt az utat választod.

A kommunikációs baklövés utáni másik lehetséges út, hogy összeszeded a bátorságodat és írsz egy újabb levelet, amelyben röviden megfogalmazod a történetet, elnézést kérsz a „sértettől” és kéred, hogy a korábbi leveledet vegye tárgytalannak.

Kizárt, hogy ez megtörténik és valószínűleg az első adandó alkalommal el fogja mesélni mindenkinek, hogy mi történt. Kivéve persze, ha úgy jársz, mint én, mert ott a címzett valószínűleg találva érezhette magát, amikor elolvasta, hogy szerintem olyan lassan végzi a munkáját, hogy az még egy ilyen nagy cégnél is kritikán aluli, ahol azért köztudott, hogy lassabban őrölnek a malmok.

Ez van, vállald a következményeket

A kommunikációs hibákat meg nem történté tenni már nem lehet. Főleg, ha közösségi vagy nyilvános kommunikációról van szó. Javítani azonban lehet, sőt kell is a helyzeten.

Ha beüt a krach, kiment a levél/poszt/video/interjú és már nem vonható vissza, akkor tudomásul kell venni, hogy a hajó elment. Valamit ki kell találni. Ha írásban követted el a hibát, akkor írhatsz neki egy újabb levelet, de azt javaslom, hogy inkább hívd fel telefonon vagy, ha a közeledben van, keresd meg személyesen.

pexels.com

Ha a baklövésed után is a másik szemébe mersz nézni, akkor nem fog úgy tűnni, mintha lapítani akarnál. Amit azonban jól véss az eszedbe: tisztázni akarod a helyzetet, nem magyarázkodni! Nincs helye olyan kifogásoknak, hogy fáradt voltam, sírt a gyerek, rossz helyre kattintottam. Ettől csak még mélyebbre süllyedsz, állj ki bátran és vállald fel a véleményed.

A személyes vagy telefonos találkozás előnye, hogy a másik fél is elmondhatja a véleményét és láthatod a reakcióját. Az is előfordulhat, hogy soha többé nem fogadja a köszönésed, de az is lehet, hogy megfontolásra jut és mindketten jól jöttök ki a dologból.

Miért ne hagyd annyiban?

A kommunikációs hibák sokfélék lehetnek. A nyilvános térben politikusok, celebek követik el a legtöbbször. Egymásra kiabálnak kígyót-békát, amit felkap a sajtó, jól megrágja és kiköpi, de úgy, hogy végül mindkét fél hírneve csorbul. Az is, aki hibázott és az is, aki ezt kihasználva a nyilvánossághoz fordult.

Ne értsd félre, itt a hibázást nem arra értem, hogy elmondod az őszinte véleményed egy személyről vagy a munkájáról. Itt abban az értelemben beszélünk kommunikációs hibáról, amikor úgy jut a másik tudomására egy információ, hogy szeretted volna ezt elkerülni vagy csak egy szűk körben megosztani. Kicsiben ilyen az én rosszul címzett céges emailem, nagyban példaként említhetjük az őszödi beszédet.

A másik leggyakoribb kommunikációs hiba az empátia hiánya. Amikor nem tudjuk, vagy nem vagyunk képesek beleélni magunkat a másik helyzetébe és úgy mondunk véleményt, hogy nem ismerjük a körülményeket.

Szintén gyakori eset, hogy gondolatolvasónak képzeljük a másikat és hangulatjelekkel, emojikkal, humorosnak vélt gifekkel üzengetünk. Különböző Viber/Messenger csoportokban szokott az is előfordulni, hogy vicces képet továbbítunk a csoport tagjainak, de nem gondoljuk át, hogy azok közül, akik ezt olvassák, valaki számára sértő lehet.

Szerencsére a nyilvános kommunikációs stílus sokat változott az elmúlt időszakban. A kilencvenes években még nagyon menőnek számított szőkenős vagy rendőr vicceket mesélni, ma már meglehetősen cikinek számít az ilyesmi és inkább azt minősíti, akinek a száját elhagyják ezek a poénok.

És hogy miért ne hagyd annyiban, ha már szárnyra kapott és önálló életre kelt a baklövésed? Azért mert egy ilyen eset hosszútávra meghatározhatja a beléd vetett bizalmat és nagyban csorbíthatja a nehezen felépített hírneved. Ha időben cselekszel és kellő önismerettel állsz a dologhoz, nem kizárt, hogy megerősödve jössz ki a szorult helyzetből. De mindezt csak őszinte és jól átgondolt kommunikációval teheted meg.

A kommunikáció hiánya is kommunikáció

Nem tudsz nem kommunikálni. Ha csendben vagy, a hallgatásodnak is van üzenete. Sőt, ahány ember, annyi féle módon fogja értelmezni a hallgatásod, amely inkább rossz fényt vet majd rád. Vedd a kezedbe az irányítást, tisztázd magad, de éreztesd, hogy a véleményed nem változott. Legfeljebb a stílusod lehetett volna kifinomultabb, de a jövőben majd erre is figyelsz.

Végül pedig engedj meg nekem még egy jó tanácsot, tapasztalatból: ne korhold magad, ha elkövetsz egy kommunikációs hibát. Inkább azon törd a fejed, hogyan fordíthatod az előnyödre.